Oldalak

2014. január 30., csütörtök

Hogyan lettem kerti tó-függő...

Következő cikkünket nem mi írtuk, nem véletlenül. Szeretnénk minél több felületet biztosítani olyan vállalkozó szellemű tóépítőknek, mint a szerző, Sima Beatrix. Párjával egy meglehetősen nagy - kezdetekben talán még ők sem gondolták mennyire - kerti tó építésébe fogtak bele. A tó kialakítása alatt rengeteg tapasztalatot szereztek, egybenyitottak két tavat, növényeket ültettek és halakat telepítettek. Beatrix példája nagyon jól mutatja, hogy a kerti tó építés még oly sok munka és néha némi bosszúság mellett is milyen sok örömet tartogat és milyen csodálatos eredményekkel tud járni. Őszinte elismerésünk nekik! :)

Fontos megemlítenünk, hogy Beatrix nevezte januári versenyünkbe a tavát. Akinek tetszik ne legyen rest szavazni rá (ide kell menni), aki pedig kedvet kap egy hasonló íráshoz keressen meg minket az info@lotugarden.eu címen!

Átadjuk a szót...



Ezzel a képpel neveztem be a versenyre. De hogyan jutottam el idáig? Azt írom le most nektek :).

2010 tavaszán a párom kitalálta, hogy építsünk kerti tavat. Őszintén szólva, nagyon nem rajongtam az ötletért, viszont tudtam, hogy semmi esély rá, hogy lebeszéljem a tervéről, így elkezdtem felkészülni a tóépítés rejtelmeire. Szerencsére a baráti körben volt már „tógazda” és ők sokat segítettek. Még azon a nyáron el is kezdtük a munkálatokat. Ásás, fóliázás, sóderezés, növény- és haltelepítés. 1,2 mm-es PVC fóliát használtunk.



Meg kellett oldani a víz tisztántartását, így beszereztünk egy gyári szűrőt, aminek „gépházat” is építettünk. Persze nem akartunk egy betonkockát bámulni a tó mellett, így kialakítottunk egy kis vízesést és egy sziklakertet mellé.
Augusztusra nagyjából el is készült az első – 10 köbméteres – tavunk. Rengeteg munka volt még hátra, de a nehezén túl voltunk.

Fantasztikus élmény volt, hogy a feltöltés után néhány órával meg is jelentek az első lakók. Néhány óra alatt molnárkák, csiborok és szitakötők jelentek meg. Pár héttel később gőtéink is lettek.

A békák is odataláltak nagyon hamar – csak tudnám, hogy honnan... :) Miattuk kicsit aggódtam is, mert iszonyatos lármát csaptak és nem tudtam a szomszédok mennyire fogják ezt tolerálni. Szerencsére nagyon tetszett nekik, így megnyugodtam.

Aztán jöttek a halak. A környék összes üzletéből vettünk tavi halat. Aranyhalakkal és koikkal lett tele a tó pár nap alatt. Mellettünk beszereztünk aranycompót és 2 db szép kecsegét is. Akkor még fogalmunk sem volt arról, hogy karantén, meg halbetegségek. Szerencsére nem lett baj.

  

Eljött a tél. Tudtuk, hogy lék kell a tó jegére, hogy a növények rothadásakor keletkező káros gázok távozni tudjanak a vízből. Ehhez beszereztünk egy kis teljesítményű szökőkút szivattyút. Nem kellett volna. Sajnos annyira átmozgatta a vizet a folyamatos áramoltatás, hogy a víz túlhűlt, a koik megfáztak és elpusztultak. Jégolvadáskor nem győztük kiszedni a tetemeket. Eléggé el voltunk keseredve, de nem adtuk fel. Akkoriban már motoszkált egy újabb tó gondolata az én fejemben – mondhatni, elkapott a gépszíj :). A párom került abba a helyzetbe, amiben én voltam korábban. Most őt kellett meggyőzni.

2011 tavaszán megépítettük a második tavunkat. Egy kisebb, kb. 5,5 köbméteres tavacska lett az eredmény egy kis szűrőtóval és egy kis ülepítő patakkal. Ehhez a tóhoz 0,8 mm-es PVC fóliát használtunk. A nagyobb tóból átpakoltuk az összes aranyhalat és pár kisebb koit. Természetesen rengeteg növényt is telepítettünk, hogy minél jobb legyen a biológiai szűrés hatásfoka. Gyönyörűen működött is, a víz kristálytiszta volt a folyamatos napsütés ellenére is. Egy kis, 3000 literes teljesítményű szivattyúval keringtettük a vizet, fel a szűrőtavacskába, onnan a patakba, majd vissza a tómederbe. A szűrőtóba növényzet és zeolit került. Tavasztól őszig havonta egyszer ki kell takarítani, mert 20 cm vastagon áll benne az iszap. A kerti növények persze imádják azt az iszapot, nőnek tőle, minta a gomba. :)



Persze a tiszta vízben szinte azonnal megjelent minden tavas átka, a fonalas alga. Nem akartuk vegyszerrel kezelni, így kézzel szedegettem szinte minden nap. Azóta persze rájöttem, hogy ez egy végeláthatatlan harc és a fonalas fog győzni. Létezik halbarát irtószer, így inkább azt használom a folyamatos maszatolás helyett.

Eljött az ősz, majd a télen kipattant a fejemből a gondolat, hogy mi lenne, ha a két tavat összenyitnánk? Az uram a fejét fogta, hogy mégis mikor lettem ennyire elvetemült? Címszavakban mondtam el neki az egész tervet: tavakat leenged, sódert, növényeket és halakat kiszed, fóliát visszahajt, kiás, fóliás jön, majd minden vissza.

Azt mondta, nem vagyok normális... :) Persze azért megcsináltuk. Így készült el a Virsli-tó alias kettő az egyben. :) A két tó közti részt 1,0 mm-es PVC fóliával egészítettük ki. Ezzel az összenyitással lett egy 15 méter hosszú, változó szélességű, 25,5 köbméteres tavunk. Az aranyhalaknak kerestem új gazdikat, mert megelégeltem, hogy ami szaporodásukat illeti, a nyulak szintjén vannak és addigra teljesen beleszerettem a koikba. A koik imádták a hatalmasra nőtt életterüket.


Egy ekkora kois tóhoz természetesen már nem volt elég a szűrőtó és a gyári szűrő, így nekiálltunk házilag szűrőt csinálni. Beszereztük a hozzávalókat (tartályok, szűrőanyag, csövek és szivattyú) és otthon összeraktuk.
Tökéletesen átlátszó, kissé teaszínű tóvíz az eredménye a vegyszerek nélküli szűrésnek és a szó szerint rengeteg növénynek. Rendszeresen ritkítani kell, mert ha nem teszem, akkor egy idő után csak sejteni lehet, hogy a kertben van egy tó is valahol :)

Aztán 2012 nyarán beütött a nagy „koi-katasztrófa”, darakór és egyéb paraziták formájában. Felelőtlen módon karanténozás nélkül tettem be a tóba néhány új koit. Sajnos megbíztam a kereskedőben, aki azt mondta, hogy le lettek kezelve a halak beérkezéskor. Nem mondott igazat... A vége az lett, hogy az állományom 95%-a elpusztult. Kicsik és nagyok egyaránt. Hiába próbáltuk kezelni őket, sajnos semmi nem segített annyira sokféle bajuk lett. A megmaradt néhány halon aztán – 2013 tavaszán, a víz felmelegedésével egy időben – újra felütötte fejét a darakór. Ebből már sikeresen ki tudtuk kezelni őket és azóta is egészségesek. Jó minőségű tápot kapnak és vitaminokat is - gyümölcsök formájában. Mivel kecsegét, tokot is tartok, ezért süllyedő és lebegő tápot egyaránt használok, hogy mindenki jól táplált legyen. A koiktól kicsit macerás a süllyedő táp etetése, mert iszonyatosan mohók, de nem megoldhatatlan.

Jelenleg összesen kb. 50 db hal él a tóban. Többnyire kisebb koik, 3 aranyhal, néhány arany és vad compó, 2 nagy kecsege és 3 kicsi szibériai tok. Nem kevés hal, de a tó kényelmesen elbírja.

Ennek a tavas-halas hobbinak köszönhetően rengeteg új ismeretséget kötöttem és néhányan közülük nagyon jó barátaim lettek. Igyekszünk segíteni egymásnak, ha gond van, és együtt örülünk, ha valami jó dolog történik. Imádom a tavat a kertben és benne minden lakót. Végtelenül megnyugtató egyszerűen csak nézni is őket. Szeretem, hogy megismernek és odajönnek hozzám, amikor hívom őket. Sajnos kézből még nem esznek, de ez csak idő és türelem kérdése. Elvileg mindkettőből van, így nem reménytelen :)